16
Oct
Reguly Antal (Zirc, 1819. júl. 11. – Buda, 1858. aug. 23.): nyelvtudós, etnográfus és utazó, az MTA l. tagja (1843). Élete céljául a finnugor nyelv rokonság megfejtését tűzte ki.
Reguly Antal emlékét örzi a Zirci Apátság épületében működő Reguly Antal Műemlékkönyvtár.
Reguly Antal élete
Reguly Antal Zirc nagy szülötte, édesapját követve jogász diplomát szerzett, de jogászként egyetlen napot sem dolgozott. Már diák korában sokat utazott és azt mindig célirányosan tette, így amire elvégezte az egyetemet (20 éves), kialakult benne egy hatalmas világlátás vágy, aminek konkrét célja lett a magyarok őshazájának felkeresése és komplex kutatása.
Reguly Antal, mint jogász diplomával rendelkező ember, egyik tudományág iránt sem volt elkötelezett, egyenrangúan tudta kutatni a rokon népek beszédnyelvét, népművészetüket, az antropológiai adataikat, a földrajzi környezet fontosságát, tehát komplexen mindent, ami népismerethez tartozik. Beutazta Nyugat-Európát, Kelet-Európát, Észak-Európát.
1839-1847 között lovas kocsival, kutyaszánnal, rénszarvasszánnal és gyalog összesen 30 ezer km-t tett meg, a legkritikusabb időjárási viszonyok között, azért, hogy európai emberként elsőnek kereshesse fel a finnugor népek világát és a helyszínen ismerkedhessen meg azokkal a rokonságot igazoló tényezőkkel, amelyek addig csak feltételezések voltak.
1839-ben Németországon, Svédországon át Finnországba ment és a lappok között gazdag etnográfiai anyagot gyűjtött. 1841-ben ismét visszatért Helsingforsba (Helsinki) s az észt nyelvvel kezdett foglalkozni. Kutatóútjára Szentpéterváron készült fel, a keleti finnugor: zürjén (komi), mordvin, cseremisz (mari) és a török-csuvas nyelvet tanulmányozta. Közben a megerőltető munkától Peterhofban megbetegedett. Az MTA kutatóútját nagyobb összeggel segítette. 1843-ban indult el Szentpétervárról. A votjákok (udmurtok) és baskírok földjén át jutott az Uralhoz, ezen átkelve Vszevolodszkojban ért el a vogulokhoz (manysik). Közöttük szótárt írt és énekeket gyűjtött. 1844-ben Pelimből indult az északi vogulok földjére. Majd az osztják (hanti) nép és nyelv tanuhnányozásához kezdett, és 1845. márc.-ig volt közöttük. Ezután a cseremisz nyelvet tanulmányozta, és a legdélibb finnugor törzs felé vette útját. Innen a csuvasok közé ment, 1846. aug.-ban visszatért Szentpétervárra. Itt nekilátott a 180 földrajzi mérföldre terjedő Ural-vidék térképének kidolgozásához. Reguly a nagy útról hétládányi anyagot küldött haza a Magyar Tudományos Akadémiának: néprajzi tárgyakat, gipszmintákat, amelyek emberi arcokat ábrázoltak, nagy mennyiségű feljegyzést.
Reguly Antal haza jövetelének (1847) időszakában már nagyon beteg volt. A finnugor népek között gyűjtött anyagot nem tudta feldolgozni. A dzsungár nép c. kötetét tudta csak megírni, ami egyben az akadémiai székfoglalója is volt. (21 éves korától az MTA levelező tagja.) Reguly 1819-ben született Zircen, 1858-ban hunyt el Budán. Az életútjáról látható állandó kiállítás követi a nagy utazó iskolai éveit, felkészülését a nagy útra, a finnországi (lappföldi), oroszországi és különösen az Észak- Ural vidékén végzett kutatásait. A látogatók meggyőződhetnek Reguly Antal rendkívüli teljesítményéről, amelynek alapján méltán nevezhetjük őt Észak Körösi Csomájának.
Forrás: Zirc.hu, Mek.niif.hu
http://regulybakta.hu/hu/palyazatok
